2018. április 17., kedd

Anthony Capella: A kávék költője

A könyv főhősét így ajánlja figyelmünkbe a szerző:
„Igen, bevallom, ismerem ezt a nevetséges fiatalembert, és hamarosan önök is meg fogják ismerni.
Egy-két óra elteltével talán úgy érzik majd, túlságosan is jó1 ismerik. Kétlem, hogy
nagyon megkedvelnék, de ez nem baj. Én magam sem kedvelem túlságosan a fickót.
Olyan ... nos, majd meglátják, milyen. De talán képesek lesznek szemet hunyni efölött, és elképzelni, hogy milyen lesz. Ugyanúgy, ahogy a kávécserje terméséről sem derül ki, milyen az igazi íze és zamata egészen addig, amíg le nem szedjük, meg nem tisztítjuk, pörköljük és főzzük, számtalan bűne és fogyatékossága ellett ez az emberpéldány is büszkélkedhet egy-két nemes jellemvonással, még akkor is ha az utóbbiakat kissé nehezebb felfedezni… S talán megértik, ha minden hibája ellenére is kétségbeejtő gyengédséggel viseltetem e figuta iránt.
1896-ot írunk. A figura neve Robert Wallis. Huszonkét éves. Én vagyok az, fiatal önmagam, jó pár évvel ezelőtt.”

A könyv jól olvasható, van benne több igen jól megírt jelenet. A cselekmény ugyan néha furcsa módon megtörik, de összességében jól olvasható ahogy a szerző többi könyve is.  
A Nagy-Britanniában élő szerző szellemes, pikáns, érzéki megközelítésben meséli el hol a távoli, hol a közelmúlt történelmi környezetébe ágyazott történeteit.

Anthony Capella az afrikai Ugandában született 1962-ben. Első regénye, a Szerelem étke 19 nyelven jelent meg, egyebek közt magyarul is. A szerző írásai elválaszthatatlanok a gasztronómiától, regényeit áthatja a kulinária és az azzal összefonódó érzékiség.
Capella egy irodalmi ínyenc, aki céljául tűzte ki, hogy a könyvei révén érzéki örömökhöz juttatja olvasóit. Saját bevallása szerint hedonista és szívesen ír az érzékiségről, de soha nem csak önmagáért: fontos a kerettörténet, ami körülöleli azt, különben unalmas lenne, csak érzéki dolgokat olvasni. Egy-egy könyvéhez alapos kutatásokat végez. Az etióp kávékat szereti a legjobban, ott az Európából ismert borvidékekhez hasonlóan „kávévidékek” léteznek, melyek termését ízről meg lehet különböztetni. Biztos nem véletlen, hogy saját honlapján kedvenc ételeiről is szívesen kérdezik olvasói.

2018. április 11., szerda

Milyennek ismered magadat?


Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legmagasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek. Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.

Neale Donald Walsch
Kapcsolódó gondolatok:

Kik vagyunk

2018. április 10., kedd

A békéhez, örömhöz vezető út


Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.

Böjte Csaba

2018. április 7., szombat

A béke az ÉLET kulcsa



Azon kellene munkálkodnunk, hogy békében éljünk, nem azon, hogy kipipálhassuk a következő feladatot is a listánkon, miközben azt hajtogatjuk magunknak, hogy amint azzal végeztünk, AKKOR majd elkezdünk élni. Ne halogassunk tovább - fogy az idő. 
Vagy megtanulunk felébredni, vagy álomtól kábán sétálunk a halálba.
Ruby Wax

2018. április 3., kedd

A női választójog illetve a szüfrazsett ellenes mozgalom



Forrás és további Szüfrazsettek elleni 1900-as képeslapok itt!

KABINETDESSZERT

Vegyünk egy friss, fiatal szüfrazsettet, adjunk hozzá egy nagy adagot

önnön fontosságából, és annyi körítést, amennyi csak tetszik. A miniszteri hivatal előtt állni hagyjuk, amíg fehérre nem izzik; tetszés szerint összekeverjük egy-két rendőrrel, sárban jól megforgatjuk, és amíg forró, szaladjunk vele gyorsan az őrszobára; hagyjuk forrni egy kicsit. 
Majd öntsük le mártírmártással. Költség - egy kevéske önbecsülés.
                                                                                                                  Daily Mail

 1897 -ben a  Nőszervezetek kampányt szerveznek a nők szavazati jogának törvénybe foglalásáért.
 1903-ban megalapították a Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete nevű szervezetet, amely fő céljának a nők választójogának kivívását tartotta. A mozgalom szoros kapcsolatban állt az angol Munkáspárttal. Néhány év alatt rengeteg támogatót szereztek, sőt 1911-ben a miniszterelnöktől kaptak ígéretet arra, hogy a nők is megkapják a szavazójogot, a kormány azonban csendben meghátrált. Ennek következményeként hatalmas tüntetések robbantak ki, a mozgalom vezetői éhségsztrájkokat folytattak, sokukat bebörtönözték.
Több erőszakhullámot, bebörtönzést, éhségsztrájkot és kényszertáplálást követően elhalálozott vagy megőrült szüfrazsettek sorsa is benne foglaltatik a mozgalom történetében.

 1918-ban érték el Angliában a 30 év fölötti nők szavazati jogát, majd 1928-ban minden 21 év feletti nő általános szavazati jogot kapott. 
 Éhségsztrájk és kényszertáplálás

A bebörtönzött szüfrazsettek éhségsztrájkjai 1909-ben kezdődtek. A kormányzat a kényszertáplálás eszközével próbálta visszaszorítani a börtönökön belüli engedetlenséget. A szüfrazsett propaganda ezt a nőket különösen megalázó, kegyetlen, életveszélyes eljárásnak állította be, nem minden alap nélkül. A börtönorvosok a vita középpontjába kerültek, és halálos fenyegetéseket kaptak. A kormányzat törvényben próbálta szabályozni a helyzetet 1913-ban. Az éhségsztrájkot felfüggesztőknek enyhítést vagy eltávozást ígértek, de az új rendszer hamar megbukott, mert a börtönből kikerülő szüfrazsettek azonnal elrejtőztek a hatóságok elől, így 1914-től ismét folytatták a fájdalmas eljárásokat, aminek valóban jelentős elrettentő hatása volt.

A táplálék bejuttatására korábban betegeknél használt csövek túl vastagok voltak, így azok orron keresztüli brutális alkalmazása közönséges erőszaknak számított. Kitty Marion, aki 232 alkalommal eset át a tortúrán, megőrült – és ez nem volt egyedi eset. Előfordult, hogy egy nő összes testnyílását felhasználták a táplálék szervezetbe juttatására. A felháborodás hatalmas volt, és nemcsak a szüfrazsettek körében.

A szüfrazsettek minden alkalmat megragadtak, hogy a királyi párt és a közvéleményt szembesítsék a kényszertáplálás intézményével. Általában kis csoportokban igyekeztek megzavarni azokat az eseményeket, ahol a király vagy a királynő megjelent. Ilyenkor bekiabálásokkal vagy bérelt lakások ablakaikba elhelyezett transzparensekkel próbálták felhívni magukra a figyelmet. Néha személyesen kísérelték meg átadni petícióikat vagy röplapjaikat a királyi párnak.
 

Forrás: Internet és Názer Ádám