2017. december 13., szerda

Hogy a nyelvbotlást elkerüld,


Öt dolgot jól figyelj meg,
Kiről beszélsz, miket mesélsz,
Mikor, hol és kinek.


William Edward Norris

2017. december 12., kedd

Drezda


Drezdában készült (20170803) fotókat itt találod!
      Az Elba parti Drezda (németül Dresden Szászország német szövetségi állam fővárosa.
Fontos kulturális szerepe miatt gyakran „az Elba Firenzéjének” (Elbflorenz) nevezik.
Az ősi szláv település a folyó északi partján terült el. Hozzá 1206-ban csatlakozott egy német városka, a folyó déli partján. Ez a város régi központja, az Altstadt.
Páratlan számú barokk építészeti remekének hála, egykor Drezda volt Európa egyik legszebb városa. Az I. (Szász) Ágost alatt uralkodó építészeti stílus a drezdai barokk néven is ismert.
Egyes negyedeiben voltak a legmagasabbak az életfenntartás költségei a II. világháború előtt.
Az összes német város közül talán Drezda fizette a legkeservesebb árat a második világháborúért. 1945. február 13–14-én a brit Királyi Légierő 773 gépe 2700 tonna bombát dobott le a városra. A rombolóbombák eleve nagy pusztítást vittek véghez, de ehhez még 650 ezer gyújtóbomba is társult. Így valóságos tűzvihar alakult ki, amelyben elfogyott az égés elengedhetetlen feltétele az oxigén, így szén-monoxid gáz keletkezett, amelyben sokan megfulladtak. Néhány órával később az amerikai légierő 311 géppel 771 tonna bombát dobott le, és a következő napon is intéztek támadást a már amúgy is porig bombázott Drezda ellen.
A székesegyház tetején lévő kereszt is megolvadt
     A bombázás több tízezer emberáldozatot követelt. A város közepén egy összefüggő romterület maradt. A keletkezett törmelék mennyisége több mint 18 millió köbméter. A város világhírű épületeiből csupán romok maradtak. A támadás katonai haszna vitatható. Drezda közlekedési és ipari szempontból elhanyagolható, és a hadműveleti területeken is kívül esett. Az egyetlen fontos pont, a repülőtér és a hozzá tartozó néhány laktanya sértetlen maradt. Menekültek tízezreinek is menedéke lett volna.
Kurt Vonnegut hadifogolyként élte át Drezda bombázását. Ez meghatározó élménye és művészi ihlető forrása lett későbbi munkásságának (lásd pl. Az ötös számú vágóhíd című regényét).
Újjáépítésének nehéz munkája nem sokkal a bombázás után indult meg. Ma, több mint hatvan évvel a légitámadás után újból a régi fényében ragyog a város és annak műemlékei. A német újraegyesítést követő évtizedekben sok műemlékét újjáépítették, ez a folyamat pedig sok új innovációt teremtett, mivel a politikai változás sok pénzt hozott a városba, amely most újra a turistalátványosságok tárháza.
Forrás:Wikipedia