2017. augusztus 9., szerda

Skandinávia


Észak-Európa, egy részének elnevezése: Svédország, Norvégia és Dánia gyűjtőneve, tágabb értelemben  Finnországot, Izlandot és Feröert is beleértik.

A skandináv országok közös gazdasági jellemzőinek eredete a történelmi együttműködésen és az azonos földrajzi adottságokon múlik. A gazdasági együttműködés első jelei már az itt megalakuló első államalakulatok idején megmutatkoztak. Az 1387 és 1523 között fennálló kalmari unió az első komoly, szerződésen és kölcsönös megállapodásokon alapuló gazdasági szerveződés volt.

A Hanza-kereskedelem időszakában a skandináv országok fát, prémet, mézet, és különböző érceket adtak el a kontinentális Európa államai számára.

A skandináv országok történelme már a kezdetektől összefonódott. Az itt élő germánok csak a 12. századtól kezdték önálló népekként definiálni magukat, és már az első államszerű szerveződéseik kialakítása során együttműködést hirdettek meg.

1387-ben alakult meg a kalmari unió, egy gazdasági szerveződés, amelynek számos politikai vonatkozása is volt. Érdekes, hogy a szövetség minden tagállamnak terhére volt, legalábbis a mai skandináv visszhangból ez következtethető ki. Norvégia ekkoriban a Dán királysággal volt perszonálunióban, így a norvégok szenvedő félként definiálják magukat. A szövetség akkor bomlott fel, amikor Gustaf Vasa, a svédek mai napig dicsőített nemzeti hőse és az első igazi svéd király egy 1523-as győzedelmes ütközetben kivívta Svédország függetlenségét, és megszervezte a svéd államot.

Skandinávia első lakosai feltehetőleg a finnek és számik voltak, akik Lappföldön és a mai Finnország délnyugati csücskében telepedtek le. A svéd állam megszerveződése után az új állam északra és keleti irányba terjeszkedett (nyugatról egyelőre az erős Dán-Norvég Perszonálunió állta útját. A finnek tehát már történelmük kezdetekor svéd fennhatóság alá kerültek, és maradtak is egészen a napóleoni korszak végéig.

Ekkor ugyanis a győzedelmes Oroszország – ami a Napóleon felett aratott győzelmével megalapozta nagyhatalmi státuszát – igényt tartott a finn területekre.

Mivel Svédország nem támogatta Napóleont, a győztes hatalmak nem akartak neki sem nagy károkat okozni, így a finn területek elvesztéséért kárpótlásul megkapták Norvégiát 1809-ben.

Finnország az 1917-es orosz forradalom után szerveződhetett állammá, ekkor a nagyhatalmak beleegyeztek egy ütközőállam szerepét betöltő államalakulat létrehozásába a svéd határ mentén, melynek feladata a kommunizmus továbbterjedésének megakadályozása volt kezdetben.

A közös kultúra jelenségét jól mutatja, hogy a talán legnépszerűbbnek tartott svéd költőnő, Edith Södergran Szentpéterváron született, és sok időt eltöltött a svéd és finn területeken is. Természetesen a jelenség nem egyedülálló, sok esetben előfordul, hogy adott skandináv nemzet írója, költője a mai határokat figyelembe véve esetleg egy másik ország szülötte.

A folyamatos perszonáluniók tehát megteremtették a közös történelmi gyökerek alapját. Ezt erősítette a periférikus földrajzi helyzet, amely gazdasági és kulturális együttműködésre kényszerítette az északi államokat. A nyelvi és történelmi közelség a 20. században az Északi Tanács megalakulásához vezetett, valamint kölcsönös gazdasági kedvezmények bevezetéséhez. A skandináv állampolgárok külön munkavállalási és tartózkodási engedély nélkül vállalhatnak egymás országaiban munkát, illetve telepedhetnek le szomszédjaiknál.
Forrás:Wikipedia

2017. augusztus 8., kedd

Az ősziteség felszabadító ereje



Van valami felszabadító abban, ha nem játszod meg magad. 
Merd zavarba hozni magad! 
Kockáztass!

Drew Barrymore

2017. augusztus 2., szerda

Fjord


sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló tengeröböl, amely egy gleccservájta teknővölgy tenger által való elárasztásával keletkezett.
A fjordok tipikus jellemzői: keskeny tengeröblök; a glaciális erózió által kialakított fenekük mélyen a tenger szintje alatt van (így nagyobb merülésű hajók számára is megközelíthetőek); meredek sziklafalak övezik őket, amelyek a tengerszint alatt is folytatódnak; középső és felső részük mélyebb, mint a tengerhez közelebb eső; valamint összeköttetésben állnak a nyílt tengerrel.
Forrás:Wikipedia
"A legszebb fjordok" címmel fotó-összeállítást találsz itt!

2017. augusztus 1., kedd

Szabadság (Denzel Washington)


Tedd, amit tenned kell, hogy azt tehesd, amit akarsz.
A kilencvenes évek második felében elsősorban akciófilmekben és krimikben játszott kisebb (Letaszítva, Kék ördög, Sid 6.7) és nagyobb (A csontember, Szükségállapot) sikerrel.
Márkajegyének tekinthető, hogy gyakran alakít valós karaktereket: Rubin Cartert a Hurrikánban, Malcolm X-et a Malcolm X-ben, Herman Boone-t az Emlékezz a titánokra! című filmekben.

1983 óta él boldog házasságban Pauletta Pearsonnal, akitől négy gyermeke született.

Díjai:
Oscar-díj     Legjobb férfi főszereplő/Kiképzés (2001)
                    Legjobb férfi mellékszereplő/Az 54. hadtest (1990)
Golden Globe     Legjobb férfi színész (dráma)/Hurrikán (2000)
                            Legjobb férfi mellékszereplő/Az 54. hadtest (1990)
További díjak     Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
                           Legjobb férfi alakítás/Hurrikán (2000)
                           Legjobb férfi alakítás/Malcolm X (1993) 
További infót találsz itt!

2017. július 27., csütörtök

Rippl-Rónai József

Fotók:Ripl emlékház & Virág Judit galéria

Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.).
Rippl József tolnai sváb származású, r. katolikus vallású,[2] első generációs értelmiségi igazgató-tanító[3] és Knezerich Paulina horvát ősökkel is rendelkező asszony fiaként született Kaposvárott, Rippl József néven. Családnevét, apját és két testvérét egy évvel később követve, 1889-ben változtatta Rippl-Rónaira.[2] Művészi pályafutása kis kanyarral indult. A pécsi Arany Sas patikában[4] és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Kezdetben Zichy Ödön gróf gyermekei mellett házitanítóskodott. 1884-től ösztöndíjasként a müncheni akadémián tanult, majd 1887-ben Párizsban segédjévé fogadta Munkácsy Mihály. A francia fővárosban barátságot kötött James Pitcairn Knowles skót festővel, aki James A. M. Whistle művészetéért rajongott. A Julian Akadémián megismerkedett a Nabis (Próféták) elnevezésű csoport tagjaival, melynek rövidesen ő maga is tagja lett, az úgynevezett fekete korszakában készült alkotásaival több kiállításukon is részt vett. Knowles révén ismerte meg Aristide Mailoll szobrászt, akivel szintén szoros barátságot alakított ki. 1899 nyarát Banyuls-ban, egy pireneusokbeli kis faluban töltötte a szobrász társaságában, színvilága itt kivilágosodott.
 1889-től 1902-ig tartó korszakát "fekete" vagy "színredukciós korszak"-nak nevezik. Festményei a fekete, a sötétzöld, a barna harmóniájára építenek. Az art nouveau mesterévé vonalainak ritmusa, lendületes körvonalai avatták.
 A magyar közönség először 1900-ban láthatta alkotásait. Hazatelepült, majd 1902-ben szülővárosába, Kaposvárra költözött. A teljes elismerést 1906-os, a Könyves Kálmán Szalonban megrendezett kiállítása és aukciója hozta meg a művész számára,ahol 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.
 1908-tól új korszaka kezdődik: "kukoricás" képei az új nyugat-európai áramlatok hatása alatt állnak. A hangsúlyos kontúrok durván egymás mellé helyezett, széles ecsetvonásokkal felvitt foltokat ölelnek körül. A festékfoltok csak bizonyos távolságból alkotnak egységes képet.
 1910-ben Budapestre költözött, és állandó tagja lett a Japán kávéház művészasztalának. Önéletrajzi írását 1911-ben jelentette meg a Nyugat, melynek szerkesztőiről élete végén pasztellsorozatot készített.
 Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az első világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban mint ellenséges állam polgárát elfogták és hét hónapra internálták, Szabadulása után háborús képeiből kiállítást szervezett. 1915-ben tért haza Kaposvárra, az 1908. július 23-án megvásárolt[5] Róma-villába, ahol tovább alkotott.
 Második neje francia Baudrion Lazarine volt, aki 20 évvel élte túl.
 Nemcsak festményeket és grafikákat készített, tervezett üvegablakokat és poharat, lámpát is. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Utolsó korszakának középpontjában a pasztellportré szerepel. Ezzel a technikával készíti el többek között a Nyugat híres személyiségeinek (Móricz Zsigmondnak, Szabó Lőrincnek, Babits Mihálynak) arcképét.
 Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen található. 2016 májusában egy erdélyi magángyűjteményből új alkotása került elő: egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép.

Forrás:Internet
Kapcsolódó cikket találsz itt!

2017. július 25., kedd

Kíváncsiskodásról


...Olyan, mint a napfürdő...mire úgy érzed, hogy eleget voltál a napon, már le is égtél...
Freya North: Szerelmi titkok

2017. július 19., szerda

Szeretet és hatalom


   Vajon megengedhetjük magunknak, hogy „szeretet” emberek legyünk „hatalom” emberek helyett? 


Vajon megengedhetjük magunknak, hogy „szeretet” emberek legyünk „hatalom” emberek helyett? 
Ha egy ilyen "szeretet hullám" terjedne el,  a világ gyökeresen jobbá válna?!
   A „szeretet” ember mindenkiben benne van ... csak többnyire  félünk a sérülésektől és ezáltal rendre megteremtjük, megéljük  az újabb fájdalmakat…
   A tapasztalatainkat axiómákként kezeljük, szinte kényszeresen ragaszkodunk hozzájuk és ezáltal eltorlaszoljuk az utat az új, felszabadító megtapasztalások előtt is.
  Van-e bennünk annyi kockázatvállalás, bízunk-e annyira a saját ítélőképességünkben, hogy meg tudjuk állapítani, mi vagy ki tud minket segíteni az utunkon, hogy esélyt adjunk magunknak azáltal, hogy rá merünk hagyatkozni valakire, valakinek a vezetésére akivel együttműködve tovább tudunk haladni az utunkon?  Ha szerencsések vagyunk, talán fel tudunk idézni olyan tapasztalatot, amikor jó és eredményes volt valakivel együtt tanulni, valakire -egy szülőre, barátra, társra rátámaszkodni, majd aztán  adandó alkalommal viszonozni amit tőle kaptunk és támasszá válni? 
  Figyelembe véve a támasz azon fontos tulajdonságát, hogy  csak egy ideig segítő, amíg az adott területen megerősödünk, aztán korlátozóvá válhat így meg kell válnunk tőle, hogy kipróbálhassuk, megélhessük a saját erőnket, hatalmunkat. És ha ezt a mindenki számára legfőbb jóval összhangban tesszük, akkor szeretetteljesen élünk a hatalmunkkal, megteremtve az óhajtott egyensúlyt is.   
BG
További gondolatokat találsz itt!