2014. november 14., péntek

Szembenézni a valósággal ...



...Időnként félelmetesnek tűnik…
Miért ?
Gyermekkori traumák miatt pl. testvér születése, szülők válása, családtag korai halála, szexuális zaklatás, bűntudat stb.
Ha azt hiszem, hogy félelmetes szembenéznem a valósággal, egyre inkább kirekesztem magam a valóságos életből.
Ha megengedem, hogy szembenézzek a valósággal – ezáltal újra bekapcsolódhatom az életbe.

1/Mi jut eszedbe a következőről: 
Örömmel és nyugalommal végzem dolgaimat és ez mindig meghozza a jutalmat
Igaz ez a kijelentés rád? (Ha igen, menj tovább a 2. ponthoz, ha nem:)
Volt olyan időszak, amikor ez igaz volt?
Mikor szakadt meg ez a védett állapot? (óvodában, iskolában, testvér születésekor, valakinek az elvesztésekor, munkahelyen, valahol másutt? )
Kapcsolható-e valamilyen személyhez ennek a biztonságérzetnek az elvesztése? (szülő, pedagógus, testvér, társ, ember, csoport?  )

2/Amikor a valósággal való szembenézés a kérdés,
a/tudsz-e gyengéden (tapintatos tisztelettel, megbecsüléssel, a belső szabadságot biztosítva) tekinteni önmagadra ebben a helyzetben?
b/Mit várnak el mások tőled egy ilyen helyzetben?
-          pl: mindenki mást: legyek bátor, sikeres bármi áron;
-          húzzam össze magam, hogy a másik bátran gyakorolhassa a hatalmát:
-          húzódjam el az „útból”
cél: egyenrangúság (minőségi értelemben)
c/Mit vársz el te másoktól?
-          fogadjanak el (én is elfogadom őket)
-          gondoskodjanak rólam (ezzel átadom a hatalmamat, alárendelt helyzetbe kerülök)
cél: alkotó együttműködés
d/ Mit vársz el magadtól?
-          pl: sikeres legyek
-               ne hibázzak
cél: Tapintatos tisztelettel használjuk azt, amit tudunk!

3/Előfordul-e a családodban, vagy számodra fontos embereknél, hogy problémát okozott számukra a valósággal való szembenézés?
a/Ha igen, tudták-e kezelni ezt a problémát, hova vezettek az általuk használt módszerek? Mit tanulhatsz tőlük?
(pl: boldogtalanul élnek esetleg belehaltak vagy sikerült megoldaniuk a problémát és sikeresen továbbléptek? )
b/Ismersz-e olyanokat, akik számára nem jelentett problémát a valósággal való szembenézés, vagy nem tekintették annak? Mit tanulhatsz tőlük?
(a valóság hozzájuk alakult, miközben bátran használták a tudásukat pl. BE  műfordító az ékszereivel a kezében nyitott ajtót 1945-ben az orosz katonáknak és folyékonyan elbeszélgetett velük az anyanyelvükön – tisztelettel kezelték és még az óráját sem vitték el)

4/Mennyire érzed azt, hogy meg kell felelned mások rólad alkotott véleményének?
Ha nem tartasz a megszégyenítéstől, akkor tudsz szelíd lenni; szeretni és szeretve lenni?
(beletartozik saját magad megszégyenítése is!)

pl: amikor Sértődöttnek és hallgatagnak érzed magad, választhatod azt hogy tudatosíthatod magadban amennyiben érdeklődsz a külvilág iránt, irántad is érdeklődnek és ráébredhetsz, hogy  valójában nélkülözhetetlen vagy -> Tudatalatti szinten választhatod azt, hogy : Egyenrangú és őszinte légy (elsősorban önmagadhoz, és ha ez sikerül, akkor másokhoz is), Testi szinten pedig megélheted, hogy Egységben vagy önmagaddal, képes vagy megvalósítani önmagadat, ezáltal megélheted az Egységet a körülötted lévő világgal, aminek következtében a valósággal való szembenézés vonzó, inspiráló gyakorlattá válhat!
BG
További gondolatokat találsz itt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése