...Időnként
félelmetesnek tűnik…
Miért ?
Gyermekkori
traumák miatt pl. testvér születése, szülők válása, családtag korai halála,
szexuális zaklatás, bűntudat stb.
Ha azt
hiszem, hogy félelmetes szembenéznem a valósággal, egyre inkább kirekesztem
magam a valóságos életből.
Ha megengedem,
hogy szembenézzek a valósággal – ezáltal újra bekapcsolódhatom az életbe.
1/Mi jut
eszedbe a következőről:
„Örömmel és nyugalommal végzem dolgaimat és
ez mindig meghozza a jutalmat”
Igaz ez a
kijelentés rád? (Ha igen, menj tovább a 2. ponthoz, ha nem:)
Volt olyan
időszak, amikor ez igaz volt?
Mikor
szakadt meg ez a védett állapot? (óvodában, iskolában, testvér születésekor,
valakinek az elvesztésekor, munkahelyen, valahol másutt? )
Kapcsolható-e
valamilyen személyhez ennek a biztonságérzetnek az elvesztése? (szülő, pedagógus,
testvér, társ, ember, csoport? )
2/Amikor a
valósággal való szembenézés a kérdés,
a/tudsz-e
gyengéden (tapintatos tisztelettel, megbecsüléssel, a belső szabadságot
biztosítva) tekinteni önmagadra ebben a helyzetben?
b/Mit várnak
el mások tőled egy ilyen helyzetben?
-
pl: mindenki mást: legyek bátor, sikeres bármi
áron;
-
húzzam össze magam, hogy a másik bátran
gyakorolhassa a hatalmát:
-
húzódjam el az „útból”
cél:
egyenrangúság (minőségi értelemben)
c/Mit vársz
el te másoktól?
-
fogadjanak el (én is elfogadom őket)
-
gondoskodjanak rólam (ezzel átadom a hatalmamat,
alárendelt helyzetbe kerülök)
cél: alkotó
együttműködés
d/ Mit vársz
el magadtól?
-
pl: sikeres legyek
-
ne
hibázzak
cél:
Tapintatos tisztelettel használjuk azt, amit tudunk!
3/Előfordul-e
a családodban, vagy számodra fontos embereknél, hogy problémát okozott számukra
a valósággal való szembenézés?
a/Ha igen,
tudták-e kezelni ezt a problémát, hova vezettek az általuk használt módszerek?
Mit tanulhatsz tőlük?
(pl:
boldogtalanul élnek esetleg belehaltak vagy sikerült megoldaniuk a problémát és
sikeresen továbbléptek? )
b/Ismersz-e
olyanokat, akik számára nem jelentett problémát a valósággal való szembenézés,
vagy nem tekintették annak? Mit tanulhatsz tőlük?
(a valóság
hozzájuk alakult, miközben bátran használták a tudásukat pl. BE műfordító az ékszereivel a kezében nyitott
ajtót 1945-ben az orosz katonáknak és folyékonyan elbeszélgetett velük az
anyanyelvükön – tisztelettel kezelték és még az óráját sem vitték el)
4/Mennyire
érzed azt, hogy meg kell felelned mások rólad alkotott véleményének?
Ha nem
tartasz a megszégyenítéstől, akkor tudsz szelíd lenni; szeretni és szeretve
lenni?
(beletartozik
saját magad megszégyenítése is!)
pl: amikor Sértődöttnek
és hallgatagnak érzed magad, választhatod azt hogy tudatosíthatod magadban
amennyiben érdeklődsz a külvilág iránt, irántad is érdeklődnek és ráébredhetsz,
hogy valójában nélkülözhetetlen vagy ->
Tudatalatti szinten választhatod azt, hogy : Egyenrangú és őszinte légy (elsősorban
önmagadhoz, és ha ez sikerül, akkor másokhoz is), Testi szinten pedig
megélheted, hogy Egységben vagy önmagaddal, képes vagy megvalósítani önmagadat,
ezáltal megélheted az Egységet a körülötted lévő világgal, aminek következtében
a valósággal való szembenézés vonzó, inspiráló gyakorlattá válhat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése