Ivan Meštrović
Horvátország és az egykori
Jugoszlávia
legnagyobb, világhírű szobrásza, számos jugoszláv, horvát és szerb
témájú, valamint keresztény ihletettségű szobor készítője. A
bécsi képzőművészeti akadémián végzett. Tanított a
zágrábi, az egyesült államokbeli
Syracuse-i (
1947) és
South Bend-i (
1955) képzőművészeti akadémiákon.
Szülei
dalmáciaiak voltak, akik mezőgazdasági idénymunkán tartózkodtak Szlavóniában). Gyerekkorát a dalmáciai szárazföldön fekvő
Otavice faluban töltötte.
Tizenhat éves korában egy
spliti kőfaragó,
Pavle Bilinić
figyelt föl tehetségére, aki inasként magával is vitte. Nemsokára
talált egy
bécsi
bányatulajdonost, aki fizette az ifjú tehetség költségeit, hogy a
császárváros Művészeti Akadémiáján tanulhasson. Az alapoktól kellett
megtanulnia
németül, de végül sikeresen befejezte tanulmányait.
Első, a bécsi Szecessziós Csoporttal közös kiállítására 1905-ben
került sor. Az itt kiállított munkáit ez a stílusirányzat hatotta át.
Meštrović, aki 1904-ben elvette
Ruža Kleint, hamar népszerű művésszé vált. Műveit továbbra is bemutatta a Wiener Sezession tárlatain, a
londoni Earl's Courtban rendezett osztrák kiállításon, valamint
Münchenben,
Velencében és
Párizsban. Párizsi bemutatkozása során felfigyelt rá
Auguste Rodin,
akinél tanult is egy ideig. Tevékeny részt vállalt a horvát művészet
fejlesztésében. (A mozgalom betetőzése az 1910. évi zágrábi kiállítás
volt.)
1908-ban Párizsba költözött. Itt készült szobrai világhírűvé tették. 1911-ben
Belgrádba, majd nemsokára
Rómába költözött, ahol az 1911-es világkiállításon a
szerb pavilon elkészítéséért nagydíjas lett. Az
olasz fővárosban eltöltött négy év alatt az
ókori görög szobrászatot tanulmányozta.
1914-ben, a
szarajevói merényletet követően Velencén keresztül vissza akart térni Splitbe, de az
osztrák-magyar
hatóságokkal szemben kifejtett politikai tevékenysége következtében
érkezett fenyegetések miatt letett az útról. (Meštrović a szeparatista
Jugoszláv Bizottság tagja volt.)
Az
első világháború után hazament az újonnan alakult
délszláv államba, ahol hamarosan újra nősült. Olga Kesterčanektől – akivel 1922 óta
Zágrábban
élt – négy gyermeke (Marta, Tvrtko, Marija és Mate) született. Később
kialakult az a szokásuk, hogy a telet zágrábi házukban, a nyarat pedig a
Meštrović által az 1930-as években épített spliti nyaralójukban
töltötték. Meštrović először a
Zágrábi Művészeti Intézet tanára, majd igazgatója lett. Ebben az időszakban számos épületet, köztük
kápolnákat és
templomokat épített. 1924-ben
New York-ban, 1925-ben pedig
Chicagóban állított ki.
Mivel mind az olaszokkal, mind a németekkel konfliktusba került (az
előbbiekkel azért, mert ellenezte az olaszok dalmáciai törekvéseit, az
utóbbiakkal pedig, mert az 1930-as években visszautasította a
Hitlertől jött
berlini meghívást), a
második világháború során rövid ideig az
usztasák börtönébe került. A
Vatikán közbenjárásával kijutott Velencébe és Rómába, később pedig
Svájcba.
Zsidó származású feleségének családja kevésbé volt szerencsés: felesége, Ruža, 1942-ben halt meg. Bátyját, Petart a
kommunisták tartották börtönben, ami fokozta a művész levertségét.
Tito Jugoszláviája visszahívta Meštrovićot, de ő elutasította, hogy kommunista államban éljen. 1946-ban elfogadta viszont az
amerikai egyesült államokbeli Syracuse-i egyetem ajánlatát.
Dwight Eisenhower elnök 1954-ben személyesen elnökölt azon az ünnepségen, amelyen Meštrović amerikai
állampolgárságot kapott. 1955-től a
Notre Dame Egyetemen tanított.
Halála előtt utoljára visszatért Jugoszláviába, hogy meglátogassa a kommunisták által bebörtönzött zágrábi
érseket,
Alojzije Stepinacot,
és magát Titót is. Hazája polgárainak kérésére az Egyesült Államokból
összesen 59 szobrot küldött Jugoszláviába. Szerte a volt Jugoszláviában
állnak szobrai. A legismertebb minden bizonnyal a
Belgrád fölé magasodó
Kalemegdan erődben lévő gigantikus
Győztes című szobor.
1952-ben a horvát népre hagyta horvátországi ingatlanait mintegy 400
szoborral és számos rajzzal. Ezekben a ma galériaként működő
ingatlanokban számos alkotását meg lehet tekinteni.
Saját halálát gyermekei megelőzték. Marta lánya – aki az Egyesült
Államokba vele költözött – 1949-ben, 24 éves korában elhunyt; a
Zágrábban maradt Tvrtko pedig 1961-ben követte. Gyermekei emlékére négy
mészkőszobrot készített, míg
South Bendi
otthonában néhány hónapra rá őt is utol nem érte a halál. Kívánságának
megfelelően az otavicei családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.
Forrás és további infó
itt!
Kapcsolódó cikk:
Péter mauzóleuma 1660m magasan