2015. január 27., kedd

Vedd le a címkéket!



Fotó:Greener printer.

Amikor vásárolunk valamit, mielőtt használatba vennénk, levesszük róla a címkét, különben többnyire akadályoz minket a használatban. Amikor magunkat vagy másokat, esetleg fogalmakat felcímkézünk, ezek a gyakran láthatatlan „címkék”akadályoznak bennünket az adott emberrel való kommunikációban, fogalmak, tárgyak elfogódás-mentes, élvezetes használatában. 

Számtalanszor elhatároztuk: nem ítélkezünk. Ugyanakkor  folyamatosan halljuk az ítéleteket és gyakran akarva-akaratlanul a bíró szerepében találjuk magunkat is. Általában az értékelés,  ítélkezés nyomán kerül címke a vizsgált „termékre”. 
Érdemes levenni a címkéket és élvezni a  szabadságot, akadálymentes használatot :)
BG
További gondolatokat találsz itt

2015. január 20., kedd

Kiváncsi vagy, vagy csak kérdezel?



- Marha jó újságíró lehetsz, abszolút nem vagy kíváncsi az interjúalany válaszaira, legalább­is úgy tűnik, csak sorozatot lősz a kérdésekből. 
Fejős Éva: Most kezdődik

Előfordult már veled ilyen? Nem interjúra gondolok, hanem hogy valaki megkérdezett valamiről és  úgy tűnt, nem igazán kíváncsi a válaszodra vagy szünetet sem tartva megválaszolta-az elvileg hozzád intézett kérdést - és gyorsan -szinte levegővétel nélkül folytatta? Végül mivel te szóhoz sem jutottál, de a hallgatás beleegyezést jelent a mi kultúránkban egyszer csak azon vetted észre magad, hogy  összegezte az elhangzottakat azzal hogy "közös véleményeteket" fogalmazza meg?
Velem előfordult és ilyenkor úgy szoktam magam érezni, mint Rozi a moziban ... :)

Ennél már csak az kellemetlenebb, ha azon veszem észre magam, hogy én teszek valami hasonlót másokkal: 1-2 szóból -melyet szóáradatom szüneteiben gyorsan ki tudnak ejteni - úgy érzem,  értem, hogy mit szeretnének mondani és már záporoznak a további kérdések...

Aki az egyik oldalt megtapasztalja, ahol teheti - nagy valószínűséggel - revánsot vesz, és gyakran nem veszi észre, hogy ugyanazt teszi mással, ami annak idején rosszul esett neki.
Persze van visszaút, csak az a lényeg, hogy észrevegyük, hogy valójában mi történik. Ha mi vagyunk a "szenvedő alanyok", akkor megállíthatjuk a szóáradatot és elmondhatjuk amit szeretnénk.  Amikor mi vagyunk az "agresszorok" megállhatunk és végighallgathatjuk a másikat. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy az, akit eddig nem nagyon hagytunk szóhoz jutni most feldolgozhatatlanul sokat szeretne  mondani, hiszen most végre megteheti. Így észrevétlen "szerepcsere" történhet, ahol felvesszük valamelyiket a fenti szerepek közül hol az egyik, hol a másik szerepbe kerülve.

BG 

További gondolatokat találsz itt!



2015. január 6., kedd

2015. január 3., szombat

Tudatosság TARTALOMjegyzék 2014

      2015. január 1., csütörtök

      Multról (Raana Raas)


      A jövőbe tisztábban láthatunk, mint a múltba. (...) Az élet olyan egyirányú utca, ahol legtöbbször még a hátrapillantás sem lehetséges: mert nem a múltat látja meg az ember, hanem az emlékeit.

      Raana Raas

      További kulcsfogalmakat találhatsz itt!