2017. március 22., szerda

Mivel jár, ha hagyom, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam?




 Előfordult már veled, hogy sem nem láttál, sem nem hallottál, mert valamely érzés tetőtől talpig elöntötte minden porcikádat?

Ha  "jó" érzésről van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez így rendben van, sőt kívánjuk, hogy bárcsak mindig így lenne.
Pl. a szerelem ilyen, nem látjuk, nem halljuk mert nem akarjuk érzékelni a másik negatív oldalát, mert az adott pillanatban csak a jó oldala számít. Hosszú távon azonban vajon kifizetődő az ilyen hozzáállás? Egyáltalán mennyi ideig lehet fenntartani egy ilyen akarattal befolyásolt "vakságot"?

A "negatív" érzésekkel is hasonló a helyzet, olyan mintha a fentiek inverzét, fordítottját élnénk meg: hiába süt a nap, virágoznak a fák, néha annyira elmerülünk saját fájdalmuk tengerében, hogy észre sem vesszük, sőt tagadjuk a jó dolgok létezését.

Talán így igyekszünk kompenzálni a "Jó" elvakultságot? Akár igen akár nem, szélsőséges állapotban, amikor nem "látunk", nem érzékelünk nem érdemes sokáig időznünk, mert elzárjuk magunkat a valóságtól, mely gazdagabb, változatosabb és ezáltal izgalmasabb is mint
az  "egypólusos" létezés.

Akár "jó" akár "negatív" elvakultságban reked az ember érdemes és szükséges mielőbb megnyitni magunkat a "való élet" megtapasztalásai előtt.
Hogyan?      

A válasz a kérdésre egyszerű: "szelíd" szeretettel  ~ JI CHING- ben ezt a "szelíden, mint a szél" leírás alatt találjuk.
  Az intenzív érzelmek segíthetnek kimozdulni egy áldatlan állapotból,   ám ha elfojtjuk őket, mert túl intenzívek az adott helyzethez képest, saját erőnkkel fojtjuk el a saját erőnket, és ez minket gyengít/rombol.

  A kérdések "szelíd szeretettel" való kezelése lehetővé teszi az adott helyzet átgondolását, lassan, de biztosan formálja az élethelyzeteket  és mindezt energiatakarékosan.
   Persze a szeretet csak "szelíd" lehet, ha nem az, akkor valamilyen birtoklási ügyet csomagolunk vékony "szeretet sztaniolba"... mely a túlfűtött érzelmek esetén könnyen kiszakad, és akkor óhatatlanul felszínre kerül, hogy amit szeretetnek nevezünk vagy hiszünk, annak az elfojtott agressziónk az alapja és nem sok köze van sem önmagunk sem mások szeretetéhez!

Nem ígérem, hogy azonnal  megy majd, de  a tudatos gyakorlás tartós és biztos eredményeket hoz.
Tehát a jelszó: szelíd szeretettel :)!
Kapcsolódó cikkeket találsz itt!

BG
További gondolatokat találsz itt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése