Kon-Tiki volt a neve annak a tutajnak, amelyet
Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező épített és használt
1947-es
expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította,
hogy a történelem előtti időkben, „primitív” eszközökkel is lehetséges
volt átkelni a
Csendes-óceánon,
Dél-Amerikából Polinéziába.
A tudósok korábban sok elméleti vitát folytattak arról, hogy
Polinéziát lehetséges volt-e Dél-Amerikai felől elérni, illetve
benépesíteni. Az uralkodó elméletek szerint:
- A rendelkezésre álló balsafa magába szívja a vizet, ezért időről időre ki kell szárítani a napon, vagyis csak partmenti hajózásnál alkalmazható.
- Egy tutaj tengerszinthez képest alacsony fedélzete nem nyújt elegendő védelmet a rajta lévő legénység és rakomány számára.
- A tutaj összeerősítéséhez használt háncs a tengervízben szétmállik,
illetve a súrlódástól elkopik, aminek következtében a tutaj szétesik.
- Több ezer kilométeres távolságon nem lehetséges elnavigálni egy kicsiny szigethez.
Az expedíció a további elméleti vitákat feleslegessé tette, látványosan bizonyítva azok téves voltát.
Heyerdahl elmélete szerint
Polinézia (ill. annak jelentős területei, népcsoportjai) az
inkák
előtti Dél-Amerikából települt be. Az elmélet a mai napig vitatott,
azonban ellenzőinek legfőbb érvét (az adott technológiai színvonalon nem
volt lehetséges óceánjáró tengeri járművek készítése) Heyerdahl
látványosan cáfolta meg. Jelenlegi ismereteink szerint azonban az
áttelepülés – ha egyáltalán megtörtént – semmiképpen nem volt annyira
tömeges, mint azt Heyerdahl feltételezte volt.
A tutaj neve,
Kon-Tiki az
inka Napisten,
Virakocsa nevének egy régi formája. Az expedícióról Heyerdahl azonos címmel rendkívül sikeres könyvet is írt, amely alapján
1951-ben
Oscar-díjas film is készült.
Az expedíció
Peruban kezdődött, ahol
spanyol hódítás-korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok szájhagyománya alapján Heyerdahl és 5 társa megépítette a
balsafa tutajt.
1947. április 28-án indultak
Callao kikötőjéből, és 101 napos utazás után érkeztek meg augusztus 7-én a
Tuamotu-szigetcsoporthoz tartozó
Raroia
korallszigetre. Az út kb. 8000 km-e során bebizonyosodott, hogy a tutaj
és az alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a
tengerészeti szakértők hitték. Az expedíció számos megfigyeléssel,
tudományos eredménnyel gazdagította ismereteinket, több addig nem ismert
hal- és állatfajt azonosítottak, valamint főképp az amerikai hadsereg
számára teszteltek tengeri túlélő-felszereléseket és élelmiszereket.
Az expedíció rávilágított a
természeti népek „primitív” technológiáinak hatékonyságára, népszerűvé, kalandosan vonzóvá tette a
néprajzot, mint tudományt. A könyv a
tudományos ismeretterjesztés egyik meghatározó műve lett, 70 nyelvre fordították le.
A
Kon-Tiki Oslóban, a
Kon-Tiki Múzeumban tekinthető meg. 1950-es megnyitása óta 15 millióan látták.
További ifót találsz itt!
