Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmed, a bűnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele. (...) Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon!
Böjte Csaba
Mintha pont fordítva csinálnánk...
És miért?
Mert a rossz tapasztalatot nem akarjuk újra megélni és ha emlékszünk rá, úgy hisszük, el tudjuk kerüli. Tehát a rosszra való emlékezés védelmi szerepet lát el és ezért természetes reakció.
Ameddig minket szolgál a fenti folyamat, rendben van....
míg a "jó" túlsúlyban van az életünkben - a Föld egy élhető hely,
de amikor felborul az egyensúly, és több a rossz emlék, érzés - ezek az emlékek elkezdenek akadályozni, behatárolnak, nem engedik hogy jól érezzük magunkat az életünkben .
A rossz érzések pedig megbetegíthetnek.
Ekkor érdemes szelektálást tartani: és mindent ami elavult, nem szolgál minket elengedni "homokba írni".
A jót pedig érdemes nagyon megjegyezni, mert minél jobb a világ, annál inkább érdemes itt élnünk. Ráadásul a jó érzések, jó emberek léte, példája gyógyítólag hatnak!
BG
További gondolatokat találsz itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése